Programajánló

Vers és mesemondó verseny    

    2018. 04.14.

Angol nyelvi tábor

   2018. 07.16-07.20.

Traktorverseny és családi nap    

   2018. 08.04.

Íjásztábor

   2018.08.06.-2018.08.10.

 

Holéczy Mihály

evangélikus esperes, író, költő, publicista.

Szül. 1795. okt. 16. Komáromban; iskoláit szülővárosában és a pozsonyi ág. ev. lyceumban járta; onnét jött vissza Komáromba, hogy 1814 . júl. 5. tanítói (praeceptor) állását elfoglalja az ottani ev. egyházközség iskolájánál; 1815. nov. 1. rector lett; azonban már 1816. febr. 19. más töltötte be helyét és ő Csákvárra távozott rectornak; onnét pedig Nagy-Szokolyba (Tolnam.) ment lelkésznek, hol 1838. márcz. 29. meghalt.

Költeményeket irt a Szépliteraturai Ajándékba (1821–1827), a Felső-Magyarországi Minervába (1825. XII.), a Koszorúba (1829–32., 1838.); czikkeket a Széplit. Ajándékba (1821. Körültekintés a komáromi várban), a Tudományos Gyűjteménybe (1824 . V. A komáromi földindulások, francziául közölte Férussac, Bull. Scient. Nat. XVIII. 1829. 195. l., 1825. V. Rév-Komáromnak esmertetése, 1826. IV. A Vértesekben talált kővé vált fogról, VII. A majki klastrom időnkben. IX. Zrinyi Miklósnak a vadkan által elesettnek lélek-képe s halál-évében tettei, IX. Nedeczi és szentbékalyai állítólagos római régiség tréfás megfejtése, 1827. IX. Mozárt élete, X. A francziák Pozsonynál 1809-ben, 1828. I. Portugalliai Henrik, VIII. Eugeniusnak a zentai ütközetről Leopoldhoz írott levele, és a meghaltakról s megsebesettekről kiadott tudósítás, 1829. IV. Bregetiumi és Báróczházi régiségek, V. A martinestyei viadal, XII. Zsidó barátok Sziriában, 1830. VI. Nyomozások a czigányokról. VII. A selyemtenyésztés története s jelen való állapotja Tolna vármegyében, X. Qu. Horatius Flaccus és könyvismertetés, 1831. IV. Amerikai egyesült államok vallás tekintetében, VII. Egy gondolat az üstökösökről, VIII. Emlékoszlop a hét esztendős háborúról, IV. Mahometnek Tököly Imrét magyar fejedelemségbe igtató levele, 1682, X. Az első dolgok. 1833. I. Amerikát az ó-kor esmérte. VI. A havi s héti napok magyar nevezetéről, X. Mahomet a koránról a koránban, XI. A régiek baziliszkusának lehető származásáról, XII. Belgrád hadi történetei, 1834. I. Melyik médiai király Arphaxard? III. A magyar nemzet értelme, VI. A szabadító-háború Dunán-túl, VII. Aba Sámuel, 1835. VI. A szabadító-háború Dunán és Tiszán innen, VIII. Kempelen Farkas automatjai, IX. Herodot a Scythákról, X. Szentmártonyi Ignácz csillagász hazánkfia Lissabonban, Chladni német természettudós hazánkfia, Gieseke, Hummel, Palugyánszky Mihály, 1836. II. MO HERIAM di PESCEIORUM TUNIATI, III. Szent Tamás apostol Amerikában, VI. Az egyiptomi történetnek melyik periodusához tartozik az exodus?, VII. A szabadító háború Tiszántúl, 1837. I. A nagy Fridrik esméretéhez adatok, IV. Valami a veres barátról, V. Karinthiában a magyarok Althofennél és Bleiburgnál, A holttenger, IX. Wieliczkai és bochniai sóaknákról, XI. Az aranykert, 1838. I. A szabadító háború Magyarország határain kívül, 1680–1699. X. Thüringen-hesszeni Erzsébet; kivonatokat közölt 1828–29-ben az Allg. Kirchen-Zeitungból és 1828, 1832, 1837-ben könyvismertetéseket); a Kritikai Lapokba (1834 . IV. Az ugynevezett prágai táblák ügyében Horvát István ellen); egy anakreoni versezetét közli a Figyelő (XX. 163.) Kolmár Józsefnek, Vigasztalás szava a keserűség napjaiban. Keszey Klára asszonynak várbogyai Csepy Zsigmond... élete párjának... koporsója felett mondott prédikáczió apr, 17. 1815. Rév-Komáromban cz. füzetéből. A rév-komáromi augusztána vallástételt tartó evangyélika oskolának emlékezete. Rév-Komárom, 1823. Óda b. Podmaniczky Károly úrhoz, midőn a Duna tulsó kerületi aug. vallástételt tartó evang. superintendentiában a főinspektorságot fölvette. Pest, 1826.Losonczi István, Hármas Kis-Tükör cz. munkáját új rendszerben kiadta... és a dunántúli kerületi evangelikusok Névtárát 1834-re szintén kiadta saját költségén.Kézirati munkái: Vegyes tárgyú kéziratai 1823–27. 4rét 32 levél és Zrinyi Ilona Munkácson 1829., ehhez: Óda a pozsonyi magyar társasághoz 4 rét 15 levél és levele Horvát Istvánhoz, Csákvár, 1826. okt. 2. (a m. nemzeti múzeumban); egy verses kötete van gyűjteményemben 1813-ból 8rét 106 lap, melynek táblájára írta születésének dátumát.

 
                                                                                                                                                                                                                                                                                                         
                                                                                                                                                                                                                                                                        /forrás: Arcanum/
 

Dr. Szabó Árpád   (1911-1978)

Nagyszokoly körzeti orvosa 1934-től haláláig.  

Községünkben rendkívüli megbecsülésnek örvendett nem csak szakmai tudása, hanem végtelen humánuma miatt is. Emberi nagyságát jól példázzák az alábbi sorokban leírtak:

                          A megmentés története

1942-ben az Eperjes-i  (Presov, ma Szlovákia) akkor Csehszlovákia-i zsidókat deportálták Lengyelországba, a Demblin-i gettoba.  A deportáltak között volt egy házaspár,  Lichting  Alex és Eszter. Lichting Esztert kényszermunkára küldték a Citadellára  amely egy erőd volt a városban, és Lichtig Alexet kényszermunka táborba küldték. Október 15-én  összefogdosták a munkaviszonyban nem álló zsidókat.  A Citadellán dolgozokat, köztük  Alex testvérét és anyját október 28-án Treblinkába vitték. Egy német őr segítségével Lichting feleségének, Eszternek egy másik zsidó asszonnyal és kislányával együtt sikerült elmenekülnie. Követve az őr tanácsát a három szökevény a tábor felé futott, ahol Alex dolgozott.  A zsidó őr megengedte nekik, hogy átmenjenek a szögesdrót kerítésen, mely körülvette a tábort, és az egyik táborparancsnok, az SS tagja, megengedte, hogy a nők a munkások közé kerüljenek.   1942 december 3-an Alex Lichting a vágányok közelében dolgozott, és német tolmácsként szolgált, megkönnyítve a munkát a lengyelek és a német tisztek között. Ezen a reggelen egy magyar katonákkal teli vonat érkezett a frontról és megállt a tábornál.  Lichting odament a vonathoz és folyékony magyarsággal cigarettát kért. Dr. Szabó Árpád, a vonaton lévő katoanaorvos, hallotta Lichtinget beszélni és meglepődött, hogy lengyel földön összeakad  egy anyanyelvi magyarsággal  beszélővel, és kérte a zsidó munkást, hogy mondja el történetét. Lichting előtt rövid idő alatt világossá vált, hogy Szabó olyan ember, akiben megbízhat. Minden bátorságát összeszedve megkérte a jó doktort, hogy csempéssze  át őt, -- vagy  legalább  a feleségét -- Magyarországra, ahol él egy sógornője. Dr. Szabó habozas nélkül beleegyezett, és elküldte Lichtinget, hogy hozza el a feleségét, hogy mindketten vele jöjjenek a vonaton. Lichting nagy összeget ajánlott Szabónak, hogy őt és feleségét a határon átcsempéssze. Szabó dühösen válaszolt, hogy neki egyáltalán nincs szüksége az ő pénzükre, vagy a Lichting család pénzére. Az ő egyetlen motivációja az volt – mondta – hogy megmentse ártatlan emberek életét. A négy napig tartó úton Szabó rejtegette  a zsidó párt  a vonaton, élelmet hozott nekik. A hideg éjszakákon a házaspárt saját fülkéjébe hozta, ahol fel tudtak melegedni. Amikor a vonat elérte a szlovák határt, mozdonyt cseréltek. Egy szlovák tiszt ellenőrizte a vonatot és felfedezte a két zsidó menekültet. A  hivatalnok követelte, hogy  Lichting és felesége szálljon le a vonatról, de Dr. Szabó  minden felelősséget magára vállalt. Hol alkudozva, hol fenyegetődzve Szabó meggyőzte a tisztet, hogy hagyja békén  Lichtingéket. Dr. Szabó gondját viselte a zsidó párnak, amíg meg nem érkeztek Budapestre, ahol meggyőződött arról, hogy  biztonságosan elhagyták az állomást. Odaadta nekik a fényképét, nevét és címét. Szabó véletlen találkozása ezekkel az emberekkel, akiket azelőtt sosem látott, megmentette e két zsidó ember életét. A háború után Lichtingék keresték Szabót és idővel megtalálták Nagyszokolyon. Közeli kontaktusban maradtak vele még azután is, miután kivándoroltak az USA-ba.

1970  július  21-én a Yad Vashem Dr. Szabó Árpádot az  IGAZ  (ember)  A NEMZETEK KÖZÖTT  címmel ruházta fel.

 

prof.Dr. Ócsag Imre    (1920– 1996)

 mezőgazdasági mérnök, címzetes egyetemi tanár, állattenyésztési szakíró.

tolnatamási félvér  kialakulásáról írta mezőgazdaság-tudományi értekezését. Kutatásokat végzett a ló takarmányozásával és annak élettani folyamatainak vizsgálatával kapcsolatban. Foglalkozott a tolnatamási és a mezőhegyesi magyar félvér és a muraközi fajta tenyésztésével, a tengelici kisló előállításával, valamint a nóniusz fajta sportra való alkalmasságával illetve a ló mozgásának tanulmányozásával. Pályáját a mezőhegyesi ménesbirtokon kezdte mint gyakornok, majd 1949-től az Állattenyésztési Kutatóintézet lótenyésztési osztályán dolgozott, később pedig ennek az osztálynak lett a vezetője 1984-ig. Oktatta a lótenyésztést 1957-től a gödöllői1980-tól a debreceni agráregyetemen, magyar állattenyésztők generációit készítette fel szakmailag. Ő szervezte meg a gyermeklovagoltatást is. Szakírói munkásságát több ló- és ebtenyészeti szakkönyv is fémjelezi.

Munkái:

  • A puli (Mezőgazdasági Kiadó, 1962)
  • A nóniusz (Mezőgazd. Kvk., 1984)
  • A kisbéri félvér (Mezőgazdasági Kiadó, 1989)
  • Csikónevelés (Halász Bélával közösen, 1955)
  • Magyar lovas könyv (Több társszerzővel együtt, 1988)
  • Magyar kutyafajták (Sárkány Pállal közösen, Corvina; Mezőgazdasági Kiadó, 1987)
  • A legifjabb lovas tömegsportjának kialakítása (Társszerző, 1989)
  • Kis magyar lovaskönyv (KO-LIBRI Kvk., 1990)
  • A gazdasági ló (GAZDA Kistermelői Lap- és Kvk., 1995)

                                                                                                                                                               /forrás:Wikipédia/

 

Nagyszokolyi Papp Gyula